стыди́ть стыдить

verbimperfective

Meanings

  1. shame

Conjugation

Present
ястыжу́
тыстыди́шь
он / она / оностыди́т
мыстыди́м
выстыди́те
онистыдя́т
Past
Masculineстыди́л
Feminineстыди́ла
Neuterстыди́ло
Pluralстыди́ли
Imperative
Singularстыди́
Pluralстыди́те

Participles

presentpast
Activeстыдя́щийстыди́вший
Passiveстыди́мый—
presentpast
Verbal adverbsстыдя́стыдив, стыдивши