отмета́ть отметать

verbimperfective

Meanings

  1. sweep aside, reject, give up

Conjugation

Present
яотмета́ю
тыотмета́ешь
он / она / оноотмета́ет
мыотмета́ем
выотмета́ете
ониотмета́ют
Past
Masculineотмета́л
Feminineотмета́ла
Neuterотмета́ло
Pluralотмета́ли
Imperative
Singularотмета́й
Pluralотмета́йте

Participles

presentpast
Activeотмета́ющийотмета́вший
Passiveотмета́емыйотмётанный
presentpast
Verbal adverbs—отметав, отметавши